Nem vitás: az ápolás stresszes foglalkozás. Nem csak a rengeteg beteg, az őrült munkatempó, az előítéletek és elvárások tömege terheli a nővéreket. A fájdalom, szenvedés és halál jelenléte a mindennapokban mindenkiben mély nyomokat hagy. EGy tanulmány szerint az intenzív terápiás szakápolók 24%-ánál és az általános ápolók 14% -ánál mutathatók ki a poszttraumÁs stressz Zavar (PTSD) tünetei.
Daniel Doherty 20 éve dolgozik sürgősségi szakápolóként. Tapasztalatai szerint a kollégái pszichés terhelése a PTSD-n kívül más zavarhoz is vezethet. A munkához kötődő mindennapos lelki terhelés komolyan befolyásolhatja a személyiséget, és a változás nem csupán az ápolókat érinti; a család, a barátok és közeli személyek mindegyike számára érzékelhető. Az sem segít, hogy a feszültséget az érintettek gyakran elfojtják. Akaratlanul is önvédelmi mechanizmusok alakulhatnak ki, melyek a társas kapcsolatokat, az egészséget és az általános jólétet is károsíthatják.
Az emberi agy azonnal bevési a negatív éleményeket, míg a pozitív tapasztalatok feldolgozása akár 20 másodpercet is igénybe vesz. Alapvető emberi tulajdonság, hogy a negatív élményekre nagyon fogékonyak vagyunk. A jó hír, hogy az ápolók sokat tehetnek azért, hogy kicselezzék a „negatív agyat”, több boldogsághormont termeljenek, enyhítsék a stresszt, és jobban megbirkózzanak a nehézségekkel.
Pozitív pszichológiával foglalkozó kutatásaok szerint a boldogságunk 50%-a adottság, 10% a körülmények által befolyásolt, és 40% az a hányad, melyet mi magunk is kontrollálni tudunk. Hogyan tudják az ápolók a legtöbbet kihozni ebből a 40 %-ból?
Illustztráció Sonja Lyubomirsky kutatásából, melyről The How of Happiness című könyvében ír
Az ápolásban a stressz eredete a bizonytalanság, és a kontroll hiánya. Ritkán ismerjük egy beteg történetét, nem tudjuk előre, hogy ér majd véget, és néha azt sem, hogyan kezdődött. A felek közti kapcsolat különleges, és az agyunk arra lett programozva, hogy válaszokat keressen – emiatt nehéz feldolgoznunk, ha nem tudjuk egy-egy esetről, hogyan végződik. Ezzel úgy küzdhetünk meg, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a beteg élete nem a mi életünk, és tudatosan különbséget teszünk az empátia és a túlzott lelkesedés között. Az előbbi esetben megértjük mások fájdalmát, és segítünk rajta, az utóbbiban szinte átvesszük a betegünk fájdalmát, és ebben az állapotban próbálunk segíteni, ami komoly pszichés károkat okozhat nekünk.
Néhány tanács, hogy Te is fel tudd dolgozni a mindennapi eseményeket:
- Legyél tudatos: Vedd észre, hogy milyen terhelő külső hatásoknak vagy folyamatosan kitéve, és tudatosítsd a negatív gondolatokat, melyek ezek hatására keletkeznek benned, ahelyett hogy elvesztenéd az irányítást és kiborulnál.
- Könnyíts a lelkeden, de ne büntesd azt, aki meghallgat: Rendben van, ha megosztod a téged ért stresszt a hozzád közel állókkal, de úgy korrekt ha előre jelzed: nehéz beszélgetés következik. Csak annyi információt ossz meg, ami segít Neked hogy jobban érezd magad, őket pedig nem terheli meg túlságosan.
- Legyél jelen, mikor másokkal vagy: Valóban legyél jelen a pillanatban, és ne csak testben. Vedd észre, ha elkalandoznak a gondolataid, próbálj visszatalálni ahhoz a személyhez, aki fizikai valójában is ott van veled az adott helyzetben.
- Oszd meg a szerotonint: A párok naponta csupán 12 percen át beszélgetnek egymással. Dolgozz azon, hogy ennél több időt tölts beszélgetéssel és minőségi időként a szeretteiddel, így mindanyian extra adag boldogsághormonhoz juthattok.
- Legyen egy rutinod, ami átalakít a nap végén: Minden nap tegyél valamit, ami az ápoló énedből magánemberré alakít. Menj futni, vegyél egy forró fürdőt, vagy csak tudatosítsd a mozdulataidat, mikor átöltözöl civil ruhába. Fontos, hogy a szakember helyett egyszerűen csak Te magad legyél, mikor véget ér a műszakod.
- Ne vidd haza a negatív élményeket: Egy ápoló a párjának panaszkodott egy orvosról, akivel a rossz modora miatt nehéz volt együtt dolgoznia. Mikor elmondta a férjének, mennyire utálja ezt az orvost, a reakció ez volt: „Ha ennyire utálod, miért hozod haza?” A beteg, halott emberek, negatív impulzusok nem az otthonodba valók. Ha kívül tartod őket, tényleg fel tudsz majd töltődni, mikor hazaérsz.
- Legyél önző, és tegyél magadért: Létfontosságú, hogy az ápoló magáról is gondoskodjon. A hivatásoddal jár, hogy másokért élsz, ez pedig rengeteget kivesz belőled, akkor is, ha szívesen dolgozol. Ha odafigyelsz magadra, nem fogy el az erőd, és azt tudod nyújtani a betegeknek, amit igazán szeretnél: a legjobb formádat.
- Tervezz előre: legalább kéthavonta legyen valami kényeztető programod. Ha van mire várnod -például egy kirándulásra, egy wellness napra vagy egy rokonlátogatós hévégére- az a hangulatodat is jelentősen javítja.
- Koncentrálj a pozitívumokra: Ha véget ért a műszakod, levezetésként gondolj három dologra amit aznap tettél azért, hogy valaki más jobban érezze magát. Szánj erre 20 másodpercet, hogy az agyad emlékké alakíthassa ezt a felemelő érzést. Mellékhatásmentes dopamin és oxytocin kúra.
Te hogy választod külön a munkát és a magánéletet? Van jól bevált módszered a boldosághormonok számának növelésére? Oszd meg velünk, hogy mi az ami segít Neked – kommentben vagy emailben a healersmag@gmail.com címen.
Forrás: NurseGrid