A beadandó

Példaképekről kellett írni az iskolában, és ha már így alakult, megosztom veletek is az eredményt. mese katie-ről, aki megmondja hogy mi van, és egyáltalán nem érdekli, ha neked ez nem tetszik.

Katie Duke, az ápolás bajnoka

KDA nagyszájú és határozott Katie Duke nevét a New York Med című, díjnyertes doku-realityből ismerte meg a nyilvánosság az Egyesült Államokban. Katie azért ragadta meg a lehetőséget hogy 36 millió néző előtt szerepeljen, hogy megmutathassa: egy ápoló lehet pozitív beállítottságú, nagy tudású, megnyerő és intelligens egyszerre. Szerinte az ápolókat a médiában többnyire alsóbbrendű, irányításra szoruló, oktalan és felkészületlen személyekként ábrázolják, akik egyszerűen csak végrehajtják, amit az orvosok mondanak nekik. Küldetésének tekinti, hogy ezt a képet megváltoztassa.

A probléma itthon is ismert, a közvélemény az ápolókra sokszor mint enervált, önmagát nem képző, unintelligens és megjelenésére gyakran igénytelen egészségügyi szereplőként gondol. Míg az amerikaiak 15 éve folyamatosan a legmegbízhatóbb szakembernek szavazzák meg az ápolókat (akik így többek között az orvosokat is megelőzik), nálunk a sztereotípiák miatt ez a pálya egyáltalán nem számít vonzónak a többség szemében. Számomra is nagyon fontos, hogy ez a kép gyökeresen megváltozzon, de Katie-t mégsem csupán a médiaszereplései miatt tartom példaképnek.

Több, mint 13 éve dolgozik ápolóként, pár éve mesterdiplomát szerzett mint Acute Care Nurse Practitioner. Szakterülete a sürgősségi betegellátás, munkájába a sorozatnak köszönhetően szinte testközelből nyerhettünk betekintést. Felkészültsége, talpraesettsége nagyon inspiráló, jól mintázza azt az ideális állapotot, amikor a kemény felkészülést követően a munka már vérprofin és gördülékenyen megy.

6trainKiválóan használja a közösségi-média felületeit, melyeken több mint 100.000 követője van, de a sikert nem adták ingyen. 2014-ben 31 éves volt, ekkor történt, hogy egy Instagram posztjával óriási vihart kavart. A kép egy üres shocktalanítót ábrázolt, ahol azelőtt egy vonat által elgázolt férfit kezeltek. A fotó eredetileg egy munkatársa telefonján volt látható, Katie egy screenshotot készített a felvételről, és elmondása szerint azért osztotta meg, mert úgy gondolta, ilyesmit ritkán látnak az emberek. A bejegyzésből hatalmas botrány lett, Katie-t még aznap este kirúgták. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy egy ilyen tartalom megosztása mennyire etikus, de egy dolgot ne felejtsünk el: 3 éve még sokkal kevésbé volt kiforrott a közösségi média világa, és Katie előtt nem sok példa állt egészségügyi témájú csatornák működtetésére. Az eset számára is tanulságként szolgált, ráadásul komoly mélypontot jelentett, hiszen az állását is elveszítette. Az első megrázkódtatás után gyorsan összeszedte magát: új munkahelyet talált és sokkal tudatosabban kezdte használni a közösségi médiát, most már szinte főállásként. Azért csak szinte, mert közben folyamatosan dolgozott, és a mesterképzést is ebben az időben végezte. Mára valódi példaképpé vált, a pozitív kommunikáció második szakterülete lett. Számtalan előadást tart, követői között pedig nem egyet találni, aki miatta választotta az ápolói pályát, vagy hozzá fordul inspirációért a nehéz pillanatokban.

Életét két mottó szerint éli: az egyik az, hogy “Oldd meg!”, a másik pedig, hogy “Soha ne hagyd abba a tanulást”. A proaktivitás sok ápolónál hiányzik, gyakran egyszerűbbnek tűnik másra hárítani a problémákat, mint gyorsan és hatékonyan megszüntetni őket. Katie nem ilyen: ha felmérte, mi a gond, egyből javaslatot tesz a megoldására is.  Azt is vallja, hogy magunknak és a betegeinknek is ártunk, ha nem tanulunk tovább a képesítésünk megszerzését követően. “Nagyon szeretem az orvosokban, hogy abban a pillanatban elkezdik továbbképezni magukat, ahogy lediplomáznak. Először rezidensek, majd szakorvosjelöltek lesznek, kutatnak és cikkeket írnak, kongresszusokra járnak és előadásokat tartanak. Mert mi történik, ha nem így tesznek? Aki nem fejlődik, sosem szerez szakvizsgát. Az ápolók helyzete más. Nem elvárás a látványos fejlődés, elég ha szinten tartjuk a tudásunkat. Az orvosok mindig tanulnak, így könnyebben érnek el sikereket, amíg az ápolók hajlamosak irigykedni mások eredményeire, és közben elfelejteni, hogy a kötelező továbbképzéseken kívül semmit nem teljesítettek.”  Kemény szavak. Természetesen vannak kivételek, de azért gondoljuk végig: mit látunk gyakrabban? Én azt remélem, hogy pár éven belül egyre több nagyszájú és határozott ápolót, aki “megoldja”, “a tanulást pedig soha nem hagyja abba”.

Szerző: Németh Franciska

 Várlak Titeket a Facebookon és az Instagramon is!