Hiába tagadnánk, az ápolóként dolgozó Édesanyák különlegesek. A hivatásukkal jár, hogy rengeteg áldozatot hoznak. fontos ünnepeket töltenek a kórházban, távol a családtól. És néha nagyon, nagyon fáradtak. Mindez mégis megéri.
Kedves Ápoló Édesanya,
Tapasztalatok tengere ihlette ezt a cikket. Remélem, más anyukák nem fognak haragudni érte. Nem szeretném kisebbíteni az érdemeiket, vagy az sugallni, hogy az ápoló anyukák mindannyian jobban kell, hogy küzdjenek más anyákhoz képest. Az egyetlen, amiről írni fogok, Te vagy, mert én is ilyen vagyok, és ismerem a nehézségeidet. Arról írok, amit magam is átélek.
Be kell ismerni, hogy te másmilyen anyuka vagy.
Gondolj csak az iskolai eseményekre. Az egyszerű tényre, hogy neked hetekkel előbb tudnod kell, hogy mikor van a karácsonyi műsor, a farsang vagy épp az anyák napi ünnepség, mert meg kell tervezned a beosztásodat.
Emlékezz a szabadnapodra, ami hétköznapra esett. A gyermeked csodálkozó hangjára, mikor megkérdezte: „Anya, ma nem mész dolgozni? Mi lesz így a betegekkel?”
Az örömre az arcán, mikor iskola után hazaért délután, és otthon talált téged.
Gondolj a hívásokra és üzenetekre, amik néha a szabadnapodon értnek utol. Mikor a családdal töltött idő helyett váratlanul be kell menned dolgozni, mert egy kollégád beteg lett, és a kórházban szükség van rád.
Gondolj a születésnapokra és más összejövetelekre, amiket ki kellett hagynod, mert ünnepnapon is dolgoztál, és emiatt nem tudtál ott lenni.
Gondolj arra, hányszor kellett elmondanod, hogy „lehet hogy nem leszek ott, de gondolok majd rád, és nagyon szeretlek.”
Gondolj a csalódásra, amit akaratod ellenére okoztál, mikor azt kellett mondanod a telefonba, hogy „Ma nem érek haza vacsorára, és a mesét is Apa olvassa majd, mert egy bácsi nagyon beteg itt a kórházban, és tovább kell maradnom, hogy vigyázni tudjak rá”.
De mindezek ellenére gondolj arra is, milyen nagy dolog olyan gyermeket felnevelni, aki tudni fogja, hogyan teremtsen egyensúlyt a munkája és a családja között, és azt is hogy tervezéssel és egy kis segítséggel minden megoldható.
Mikor túlterhelt vagy és kimerült, emlékezz arra, hogy nem vagy egyedül. Tudd, hogy milyen nagyszerű példát mutatsz, hogy megtanítod a különbséget munka és hivatás között. Soha ne felejtsd el, mennyire különleges vagy. Mindig jusson eszedbe az, amikor a gyermeked rosszul érzi magát, hogy mégis tudja, hogy teljes biztonságban van. Mert tudja hogy bízhat benned, hiszen mestere vagy a gyógyításnak. Képes vagy rá, hogy felmérd a helyzetet, és eldöntsd hogy csak kicsi a baj, vagy valami komolyabb, amivel azonnal orvoshoz kell fordulni. Mikor a gyermeked legközelebb iskolába megy, elmeséli majd az iskola felé vezető úton a barátjának: „Megfájdult a hasam, és anyukám meggyógyította. Anyukám ápoló, és tudta, hogy mitől leszek jobban.” Bár lehet, hogy pontatlanul fogalmaz, mégis zene füleidnek minden szava. Tudod, hogy a kemény munkád nem marad észrevétlen, és a gyermeked hiába kicsi még, csodálja és elismeri amit csinálsz.
Gondolj a büszkeségre, amit akkor érez majd, mikor nagyobb lesz és megérti, milyen hatalmas dolgot vittél véghez azzal, hogy egyszerre voltál nagyszerű anyuka és fantasztikus ápoló. Gondolj arra, hogy így tanítod meg neki, hogy semmi sem lehetetlen, és ha igazán szeretne valamit, még a csillagos ég sem jelenthet határt.
Forrás: KevinMD
