Hosszú műszakok, magas stressz szint, megrázó emberi sorsok – ápolók ezreinek ezek a körülmények jelentik a mindennapokat. Nem csoda, hogy a pályaelhagyás sokak fejében megfordul. De merre vezet az út az ápolás után?
Új hivatást találni kifejezetten nehéz lehet, miután az életed jelentős részét mások segítésének szentelted, de van élet az ápoláson kívül is.
Lauran Syed 10 évig dolgozott ápolóként, mielőtt hazaköltözött a szülővárosába, és coach lett. A koronavírusjárvány teljesen felforgatta a hétköznapjai megszokott rendjét, ezután döntött a váltás mellett. “Mikor felmondtam, már nagyon ki voltam égve, és a pandémia hatásai miatt a New York-i lakásomat sem tudtam tovább fenntartani. Hazaköltöztem Coloradóba, nem csak azért, hogy közelebb lehessek a családomhoz, hanem a munkám által okozott stressz és a folyamatos lezárások miatt is, amiknek akkor nem lehetett látni a végét.”
Az ápolók gyakran nevezik meg a stresszt a pályaelhagyás egyik fő okaként. Ez egybevág az amerikai JAMA Network Open friss tanulmányával, ahol öt okot tártak fel a probláma forrásaként: az egyik valóban a stressz volt (pontosabban a stresszes munkakörülmények), ami mellett megjelent a vezetők hozzá nem értése, a kiégés, a munkaerőhiány és az alacsony bérezés is.
Sok ápoló nem hagyja el teljesen a pályát, hanem valamelyik társszakmában marad, ahol nyugodtabbak a munkakörülmények. Ehhez azonban gyakran vissza kell ülni az iskolapadba.
Teri Dreher intenzív szakápoló volt, de ma már betegjogi képviselőként dolgozik. Azt mondja, az új munkájában „egy diplomás ápoló, egy ügyvéd és egy bulldog keveréke” – mindez természetesen a betegek érdekében. Korábban mindig is azt élvezte a legjobban, ha kiállhatott a betegei érdekeiért, ezért döntött úgy, hogy főállásban is ezzel szeretne foglalkozni. „A betegek és a családtagok minden nap elmondják, hogy mennyire hálásak a szakszerű segítségért, amit tőlünk kapnak. Ha kell, elmegyünk a falig a klienseink érdekében, úgy képviseljük őket, mintha a saját családtagjaink lennének. Napjainkban minden betegnek szüksége van valakire, aki kiáll értük, és senki nem alkalmasabb erre az ápolóknál. Mi pontosan tudjuk, milyen problémák adódhatnak az ellátás során, és segítünk a klienseinknek elkerülni ezeket.”
Van, aki a wellness vagy az orvosesztétika területén találja meg a helyét.
Jennifer Baldwin végzettsége szerint diplomás ápoló, dolgozott is a szakmájában, de most a saját szépségszalonját vezeti. Úgy érzi, ezzel helyreállt a munka-magánélet egyensúlya. „A szépségipar teljesen új utat nyitott előttem, ahol nemcsak az emberek jóllétéért, hanem ráadásként még a hangulatukért is sokat tehetek. Ettől teljesen új lendületet kaptam.”
Sokan azonban végleg hátat fordítanak az egészségügynek, még akkor is, ha szeretett hivatásukat emiatt nem gyakorolhatják tovább. Elizabeth Hanes is közéjük tartozik, ma már az üzleti életben segít az ügyfeleinek tanácsadóként.
„A sikeres pályaváltás titka, hogy az új munkát részidőben kezdd el.”
„A sikeres pályaváltás titka, ha előtte teljes munkaidőben dolgozol ápolóként, hogy az új munkádat részidőben kezdd el. Aztán fokozatosan csökkentsd a munkaóráidat a kórházban, és növeld az új helyen. Így nem nehezedik rád annak a terhe, hogy azonnal sikereket kelljen elérned pályaváltóként.” Elizabeth több területen is kipróbálta magát a főállása mellett, és volt ideje felépítenie az ügyfélkörét és fejlesztenie a tudását. Sokkal könnyebben indult így a vállalkozása, és nem is jelentett akkora változást az alkalmazottként töltött évek után.
A cikk eredetileg a Scrubsmag-en jelent meg.
